Emberek

Scheiber Hugó

Zsidó származású festő, Budapesten született 1873. szeptember 29-én. A festészeti alapokat édesapjától sajátította el, aki a bécsi Práter díszletfestőjeként dolgozott. 1898-ban az Iparművészeti Főiskolán képezte magát, amelyet azonban nem végzett el. Autodidakta, ösztönös tehetség volt. Rengeteget gyakorolt, bal kézzel festett papírra vagy kartonra. Külföldön figyeltek fel először művészetére. Bécsben megrendezett gyűjteményes kiállítása igazi sikert aratott. Ezután kezdték felfedezni itthon. A Kertész utca 22. egyik kis lakásában élt művirág készítő húgával, aki többet keresett nála. Élete során többször volt beteges. Mivel szegény sorsú volt, így a Zsidó Kórház orvosainak falán több festménye lógott. Amikor csak tehette, ezzel fizetett az ellátásért. Az állandó egzisztenciális gondokkal küszködő Scheiber termékeny művész volt, a leginkább temperávalakvarellel, papírra és kartonra festett műveinek számát a szakértők tízezer körülire becsülik, amelyek közül ma mintegy ezerötszázat tartanak hitelesnek. Rengeteg alkotása viszont máig lappang. 1950. március 7-én halt meg Budapesten, a Kozma utcai izraelita temetőben helyezték nyugalomra.

scheiber_hugo-70-86

Spiegler család

Dr. Spiegler Gyula Sámuel z'cl rabbi, született Balassagyarmaton 1838-ban. Gyermekkorát Morvaországban töltötte. Tanulmányait Brünnben, Prágában, majd Budapesten végezte, bölcsészdoktori diplomát szerzett. Később Budapesten magán nevelőintézetet nyitott, melyet főként a zsidó nagypolgárság gyermekei látogattak.
Fő kutatási területe a zsidó vallás filozófiája, illetve ennek története. Németül ír, külföldön él sokáig, de még nem tölti be a hatvanadik évét, mikor nyugdíjba vonul, ezt követően szűkebb pátriája, az Erzsébet- illetve a Lipótváros krónikása lesz. Személye tipikus példája a Monarchia lassan asszimilálódó zsidó értelmiségijének.
Felesége, Pollák Teréz, Pollák Herman 48-as honvéd leánya, nyelveket és zenét tanított férje intézetében. Négy gyermekük közül Arabella leánya (szül. 1868) a legidősebb, aki tanítónői oklevelet szerez. Nevét előbb Bogdán Bellára, majd Satanellára változtatja publikációi élén. 1894-ben jelenik meg írásainak gyűjtemény kötete Satanella Tárczái címmel, az Egyetértés, a Fővárosi Lapok, az Előkelő Világ, a Magyar Géniusz és más, vidéki lapok hasábjain megjelent írásaiból.
Ekkoriban ismerkedik meg a pályakezdő Krúdy Gyulával, talán a Király utcai Pekáry házban lévő lakásukban tartott csütörtöki irodalmi fogadónapok egyikén. A nagy korkülönbség (mintegy 10 évvel idősebb Krúdynál) ellenére 1898 februárjában tartják az eljegyzést, melyet 1899 végén esküvő követ. Házasságkötésük után többé nem publikál. 1900-ban született Gyula fia, 1902-ben Ilona, 1907-ben Mária lánya (közben Veronika, aki csak néhány hónapig él). Házasságuk eközben megromlik, elválnak. Ezt követően magányosan él, tanítónőként dolgozik. 1952-ben temették el a nyugalmazott fővárosi tanítónőt. /Magyar Zsidó Lexikon/

spiegler_csalad-74-84

Seress Rezső

1889-ben Budapesten született zsidó felmenőkkel bíró, de már kikeresztelkedett családban. Fiatalon elszökött családjától, majd egy vándorcirkusz légtornászaként kezdte meg szórakoztató pályafutását. Karrierje azonban hamar félbetört, egy előadás előtti gyakorlás során leesett a trapézról, és kishíján életét vesztette. Hosszas lábadozás után a pesti éjszakákat járta, amikor Bilicsi Tivadar ajánlására belépett Rákosi Szidi színitanodájába. 1920-ban ugyan elvégezte a képzést, viszont trianon és a világháború viszontagságai miatt nem tudott igazán érvényesülni. Zenélésbe kezdett, 1925-ben Nádor József zeneszerző pártfogásába került, aki beajánlotta őt a főváros egyik előkelő mulatójába, a VII. kerületi Kulacs Vendéglőbe. Sorra jelentek meg művei, amelyek slágerekké váltak. 1935-ben Jávor László, a 8 Órai Újság rendőri riportere megkereste őt azzal a kéréssel, hogy komponáljon dalt az egyik verséhez. A költemény a Szomorú vasárnap címet viselte. Sokan a dal hatása alá kerültek, rengeteg öngyilkosság történt, amelynek a dal kottája „kellékévé” vált. A nóta állítólagos hatásáról szóló hírek azonban hamarosan külföldre is eljutottak, így a misztikus dal világszerte ismertté lett. A dalt összesen 28 nyelvre fordították le, és több világhírű előadó is játszotta, például Louis Armsrtong, Frank Sinatra. 1945-re Seress Rezső számláján összesen 370 000 dollár jogdíj halmozódott fel, a zongorista azonban soha nem részesülhetett e mesés gazdagságból. A zsidótörvények miatt visszavonulásra kényszerült, majd miután Magyarország belépett a második világháborúba, munkaszolgálatra került. A legnagyobb haszon, amit a zongorista a Szomorú vasárnaptól nyert, a puszta élete volt, ugyanis egy német katonatiszt, aki korábban látta a „kis Seresst” Budapesten játszani, három és fél évnyi szenvedés után megmentette őt. Visszatért Budapestre, ahonnan többé nem is ment el. Folytatta a zenélést, miközben több híresség utazott Budapestre, hogy láthassa őt. Az 50-es évekre azonban a népszerűsége lecsökkent, helyette inkább Elvis Presleyről és a Beatlesről szóltak a hírek. Seres végül bezárkózott, depressziós lett, majd végül öngyilkosságba menekült. Seress Rezső lakásának ablakából kiugorva próbált véget vetni életének, azonban ezt az esést is túlélte, így 1968. január 11-én, a MÁV Kórházban gipsze drótjával fojtotta meg magát.

seress_rezso-73-85

Kézdy György

1936. február 14-én Budapesten született. Édesapjának a Rákóczi út 80.-ban varrógép-, gramofon- és hanglemezüzlete volt. A második világháborúban munkaszolgálatra vitték, ahonnan nem tért haza. Édesanyja egyedül nevelte őt és húgát, mellette pedig az Aprófémipari szövetkezetben volt gépkezelő. Krausz György érettségi után könyvkötészetet tanult, majd Várkonyi Zoltán tanítványaként 1962-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Ezután több színházban is dolgozott, például a Debreceni Csokonai Színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban. Jó humorú személyiség volt, aki még azon is tudott tréfálkozni, hogy új autójának rendszáma a GOJ betűkkel kezdődött. 2005-ben rákot diagnosztizáltak nála. A gyógyulás érdekében a cigarettát is letette, de továbbra sem javult a helyzete. 2013-ban gyomorfertőzés miatt került kórházba, ahol február 8-án (egy héttel a 77. születésnapja előtt) kivetette magát a harmadik emeleti ablakon, és életét vesztette. A legtöbben a Szomszédok című sorozat Virág doktoraként ismerhetik. 2016. február 14-én, születésének 80. évfordulóján emléktáblát avattak az emlékére a Klauzál tér 2. számú ház falán, ahol a művész évtizedekig élt.

kezdy_gyorgy-72-78-87

Kohn Sámuel

1841. szeptember 21-én született Baján. Atyai és anyai nagyapja egyaránt rabbi volt, s ez a tradíció a zsidó tanulmányok felé fordította figyelmét. Gimnáziumi tanulmányait a ciszterciek bajai gimnáziumában végezte, utána két évig Pápán zsidó tanulmányokat folytatott. 1858-tól a boroszlói zsidó hittudományi szemináriumban tanult teológiát, 1865-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Mikor a pesti zsidóság magyar hitszónoki állást szervezett, a hitközség meghívását követően 1866. június 2-án az ő ajkáról hangzott el az első magyar nyelvű zsidó hitszónoklat a Dohány utcai zsinagógában. Ezek után a hitközség rabbijává választották, a lelkészi állást több mint félévszázadig töltötte be.  Tevékeny része volt az 1868. évi zsidó egyetemes zsinat összehívásában. Sokat tett a pesti zsidóság magyarosítása érdekében. Érdemeit 1905-ben főrabbivá előléptetésével ismerték el. Élete során több történeti munkát írt magyarul, németül és héberül, valamint az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat elnöke volt. 1920. március 11-én Budapesten hunyt el. Emléktáblája ma is látható a Holló utca 4. szám alatt, ahol lakott.

kohn_samuel-69-79-83

BISCHITZ JOHANNA „Az emberiség jótevője” Jókai Mór

Az 1876. évi zsidó emancipáció, melynek a 150. éves évfordulójáról 2017-ben emlékezünk meg, a nők számára nem jelentett teljes egyenlőséget. A női egyenjogúságra a magyar társadalomban még hosszú évtizedekig kellett várni. Az első polgári származású nő, akinek Budapesten szobrot állítottak, a Pesti Izraelita Nőegylet egyik alapítója és későbbi elnöknője, Bischitz Dávidné Fischer Johanna volt. Johanna a herendi porcelángyárat is megalapító Fischer Mór lánya volt. Önálló nagyformátumú személyiség, akit a női emancipáció magyarországi előfutárának tekinthetünk.

Az 1848-as szabadságharc idején – fiatal lányként – sebesült honvédeket ápolt, az apai házban berendezett kórházban. Később, mint a nőegylet vezetője, leányárvaházat, leány árvamenhelyet is magába foglaló, modern szociális ellátórendszert épített ki. Az intézmények egy része a nem zsidók előtt is nyitva állt. A nőegylet hozta létre például a főváros első népkonyháját, minden szegény számára. Johanna a nőegyleti munkáján kívül is szerteágazó jótékonysági tevékenységet végzett. Például a tiszaeszlári vérvád idején, anyagilag segítette a perbe fogottakat. Járt pincelakásokban, hajléktalan menhelyeken, hogy segítséget vigyen. Különös gondot fordított az elszegényedett iparosok és kereskedők megmentésére.

Férje – Bischitz Dávid nagybirtokos – többek között felesége tevékenysége okán, családjával együtt, Hevesi előnévvel nemességet kapott. Johanna sajátjaként nevelte férje előző házasságából származó három fiát, így saját unokájának tekintette Hevesy Györgyöt, aki 1943-ban elnyerte kémiai Nobel-díjat.

Korában szinte egyedülállóan óriási népszerűségre tett szert. Utolsó útjára, az Egyenlőség tudósítása szerint „szinte beláthatatlan” tömeg kísérte el. A korabeli lapok azt is megírták, hogy temetésén annyian voltak, mint előtte csak Kossuth Lajosén. Jókai Mór az emberiség jótevőjeként emlékezett meg róla. Mellszobrát 1889-ben leplezték le a Fővárosi Szegény Gyermekkert Egylet Akácfa utca 32. szám alatti épületének kapufülkéjében. A szobor, Róna József alkotása, a Zsidó Múzeum padlásáról került elő, így akár vissza is állítható eredeti helyére. 

Erzsébetváros szociális intézmény hálózata ma Bischitz Johanna nevét viseli.

bj2-45-88